Zsolnay

Az 1880-as években a színgazdag épületkerámia használata még nem volt olyan magától értetődő, mint néhány évtizeddel később, a szecessziós korszakban. Az épületdíszítmények terén igazi áttörést hozó pirogránit sem létezett még ekkor. Zsolnay Vilmos épp akkor kezdett kísérletezni az új anyaggal, amikor az épület már elkészült, így az 1884–85-ben kivitelezett épületre még hagyományos eljárással készült, ólommázas majolikadíszítmények kerültek.
A Zsolnay-gyár működésének az 1870-es évektől az 1880-as évek végéig terjedő időszakát az eklektikus, historizáló stíluskavalkád jellemezte, így a városligeti épületen is keverednek a nagy művészettörténeti korszakok motívumai. Allegorikus egyiptomi és görög nőalakokat, perzsa szárnyas oroszlánokat egyaránt felfedezhetünk a gazdagon díszített homlokzaton. A szeszélyesen kanyargó növényi indák, sárkányos virágvázák és szárnyas oroszlánok között ritmikusan elhelyezett tondókon (kör alakú domborműveken) többször is feltűnik a reneszánsz festészet és szobrászat három nagy alakja: Leonardo da Vinci, Raffaello és Michelangelo.
 

A Rózsakert szökőkútja a Zsolnay-mintakönyvben található eredeti rajzok felhasználásával készült több, a ház építésének idején készült elem formavilágának, az épületen megjelenő mintakincsnek az ötvözésével. A szökőkút mázolásában, színezésében és felületeiben az épületen található eredeti mázaknak a színét és karakterét jeleníti meg.

A világszerte ismert Zsolnay porcelánok és az egyedi tervek szerint készült egzotikus állatokat ábrázoló kerámiák különös, szecessziós hangulatot kölcsönöznek a kávéháznak, amelynek hatalmas bárpultját a Zsolnay-gyár pirogránit csempéi díszítik.