A Házról
Millennium Házaként nyílt meg a Liget Budapest Projektnek köszönhetően átfogó műemléki rekonstrukció keretében megújult volt Olof Palme Ház, amely a Városliget legrégebbi épülete, egyik ékköve. A Millennium Háza a Liget Budapest Projekt célkitűzéseinek is jelképe, hiszen amellett, hogy megtörtént az épület értékmentése, a tradíciót óvó, a park és a művészetek kapcsolatát erősítő koncepció mentén igazi közösségi térré, élményközponttá alakult.
A kívül-belül teljesen felújított Millennium Háza bemutatja a Városliget aranykorát, reflektál a századfordulós pezsgő kulturális életére, amikor Budapesten a korábban sosem látott mértékben indult el a polgárosodás útján. A Ház meginvitál a főváros legpezsgőbb és legsikeresebb történelmi korszakába, amikor a polgárok semmiből teremtettek világvárost, és amikor Budapest Európa egyik legprosperálóbb és egyben legszebb fővárosa lett. A képző- és iparművészet, a történelem, az irodalom, a zene és a gasztronómia szerves egységben alkotja a Ház szellemiségét, mindamellett, hogy a bemutatás során szem előtt tartja a jelen kor látogatóinak elvárásait.
A Ház funkciói:
- Kulturális és művészeti élményközpont: gazdag, a mindenkori kiállítás témaköréhez kapcsolódó gyermek- és családi programokkal, kulturális és művészeti rendezvényekkel, vetítőteremmel és kulináris élményekkel;
- Ékszerdoboz: egyedi Zsolnay kerámia díszítésekkel és gyűjteménnyel, megújult és új Zsolnay elemekkel az épületen kívül és belül;
- Kiállítótér;
- Étterem, kávéház és terasz: a századfordulós kávéházi kultúra és a korabeli magas szintű kulinária találkozása a XXI. század gasztronómiai és konyhatechnológiai irányzataival és eszközeivel, és egy árnyas terasz a Városliget fái alatt;
- Művészeti és kulturális programközpont: a mindenkori kiállítás témaköreihez kapcsolódó gyermek- és családi programok;
- Rendezvényhelyszín: a történelmi és kulturális szellemiséget, valamint a magas színvonalú vendéglátást elegyítő sokfunkciós és rugalmas tér, akár családi, akár szakmai rendezvények számára.
A Ház története
A Pfaff Ferenc által tervezett épület az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Műcsarnoknak és a korabeli kritikák szerint - egyedülálló Zsolnay díszítésének köszönhetően - a kiállítás egyik legszebb eleme volt. A kiállítási funkciókhoz azonban szinte azonnal szűkösnek bizonyult, ezért néhány évvel később megépült a Városligetben a Műcsarnok jóval tágasabb, mai épülete. A ház a későbbiekben Fővárosi Múzeumként működött, majd a második világháború alatt megsérült, az eredeti beltéri díszítések is megsemmisültek. Az ötvenes években a Művészeti Alap megalakulásával az épület a szobrászművészek egyik műhelye lett, később pedig a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye költözött ide. Ekkor kapott belső kialakítása ipari, irodai jelleget. 1994-ben a Művészeti Alap jogutódjaként létrejött Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonába került az épület, de nem sikerült művészeti-kulturális funkciót találni az épületnek.
A csaknem 3 milliárd forintos, 2017 decembere és 2019 augusztusa között zajló helyreállítás az eredeti építészeti dokumentációnak megfelelően valósult meg, kívül-belül visszaállítva a hajdan volt impozáns tereket. Az épület főbejárata visszahelyeződött a korabeli terveknek megfelelően a Hermina út felőli oldalra és a ház ékességei, a különleges Zsolnay-kerámiák is restaurálásra kerültek. A Városliget tájépítészeti megújításának részeként egy új rózsakert is létrehozásre került. Az 1.250 négyzetméter alapterületű épület kulturális közösségi térként újult meg: kiállítótérrel, egy pódiumszínpaddal is rendelkező kávéházzal, mélyföldszintjén pedig egy kisebb előadó- és vetítőteremmel.